Kedvenc tengerpartunk a La Praia,ami igazi olasz logika szerint működik. Az egyik felét a Comune di Praiano, a másik felét pedig Furore önkormányzata üzemelteti. A praianoi részen áll egy kistemplom, előtte egy falatnyi térrel, ide bújnak el a helyi gyerekek, ha bandázni támad kedvük.  A kikötőben a fiatal hajós kapitányok a nap végén vízbe dobálják egymást, nagyokat kacsintva az amerikai lánykákra. A praianoi oldalon helyes kis trattoriákban tartunk szülinapi bulikat. (A barátaim szerint mi állandóan zsúrokat tartunk, azt hiszem igazuk van!) A tengerpart praianoi részét szinte teljes egészében elfoglalják a méregdrága nyugágyak. Furore önkormanyzata se kutya, nem a túristákat, hanem a hobbyhorgászokat húzza le. A kisebb csónakokat itt kötik ki a halászok, amiért évente nagyobb bérleti díjat fizetnek. Szidjuk is őket rendesen, egy falatnyi szabadstrand marad, amiért Rambóként kell harcolni. Persze a halászokat mind ismerjük, kedves, helyi emberek, nagypapák unokákkal. Este 6 körül hajóznak ki, ilyenkor segítünk betolni a csónakokat a tengerbe. Néha a barátokkal sötétedesig maradunk a parton. Az esti fürdőzések nagyon népszerűek a gyerekeknél. Az anyukákkal előre megszervezzük az estet. Valaki készít egy süteményt és rendelünk pár pizzát, amit a futár nagy szerencsékre le is hoz a partra. A halászok, ha nagyobb zsákmánnyal térnek vissza, akkor a sok kifogott tengeri szörny közül bevásárolunk pár tintahalat vagy egy aranydurbincsot a másnapi ebédhez. A kisfiam egyik kis barátja, az új halászgeneráció egyike. A gyerekek igazi Földi Paradicsomban nőnek fel.

A helyzet az, hogy nálunk már megérkezett a tavasz. Elültettem a zöldségmagokat, gondozom a virágzó epret, lassan beér a citromunk, felébredt a gránátalmafánk, a színes margarétáim már életre keltek. Annyira enyhe volt a tél, hogy megmaradt a paprikám és a padlizsánom! Igazi hobbykertész vagyok, nagy szenvedélyem a földtúrás. Januárban tele vagyunk zöldségekkel, ilyenkor terem a káposzta, a brokkoli, la minestra, karfiol, retek és a rengeteg saláta. Igazi biogazdálkodás az enyém, nem használok semmilyen vegyszert, látszik is!

Azt hiszem most érzem igazán miért is olyan jó egy blogot írni, egy igazi kihívás önmagammal szemben. Miért ne adnék fel magamnak új leckéket, tanulnék és osztanám meg az eredményeket? A karácsonyi ajándékvásárlásnál mindig meglepem magam valamilyen kis aprósággal. Az idén beszereztem Sal De Riso világhírű cukrász könyvét, aki egy igazi ikon, az Amalfi partvidék gasztronagykövete. Ő a Delizia al limone és a Ricotta e pera megálmodója. Minoriban található cukrászdája állandóan telt házas. Campania tartomány tradícióit, a helyi alapanyagokkal( Limone Costa D'Amalfi IGP, limoncello, Noci di Sorrento, Castagne di Tramonti, ricotta) együtt  egy új gasztronómiai szintre emelte. Az olasz cukrásztársadalom kedves, elismert és sikeres egyénisége, kedvenc süteményeim atyja. Arra gondoltam, kipróbálom mind az 50 tortáját, megfogadom a tanácsait és  meglátjuk mi töténik!